Idióta és pocsék élelmiszerek

Az éjszaka elalvás előtt azon gondolkodtam, vajon hogy születnek ezek a termékek, ezek a nevek. Vegyük például a mai napig is számomra a legröhelyesebbet: Trombi-Dumbi. Hogy a túróba jut az eszébe valakinek ilyesmi?!
Megfogan az ötlet: Igen! Palackozott üdítőt fogok gyártani! Hamar elmegyek a mesterséges adalékanyag forgalmazóhoz, bevásárolok hamar mindenféle tartósítószert, aromát, szinezéket, édesítőszert, estébé-estébé, és kikeverem a nedüt (lustábbak ezt kész szirup megvásárlásával, és annak higításával rövid úton elintézik), és bepalackozom. Fasza. Na de hogyan tovább? Kellene valami márketing vagy mi a rosseb. Itt érkezünk a névadás pontjához.
Minek nevezzem ezt a szart, hogy minél többen megvegyék? Én így képzelem: Figura íróasztalhoz leül, ceruza, jegyzettömb. Jönnek a nevek. Gagyi. Hosszú. Értelmetlen. Béláim, gondolkodjunk (goto helyi ivó), vissza, tovább agyalás. Rosseb. Már reményevesztett az ember, mikor egyszercsak kipattan a szikra, lágy bizsergés járja át a vállalkozót, és kitör belőle a világmegváltó csúcsmarketingfogás, a tömegcikkek köréből kimagasló termék neve: Trombi-Dumbi. Mit jelent? Ki a szart érdekel, csak legyen már valami azon a palackon! Uzsgyi a grafikushoz, Te sógor kéne már valami ez alá a szöveg alá! Grafikus elképed, röhög, jajj de mekkora szar ez apám! Sebaj, lesz rajta elefánt! Az a trombidumbi olyan trombitálós dumbós elefántos. Szép lila háttérrel, mert hát valami erdei gyümölcsről vagyon mégis szó. (a narancs egyébként meglepően sárga háttérrel készült) Cimke elkészül millió példányban, már csak mögé kell tenni ugyanennyi üdítőt, és valahogy le kell nyomni a paraszt torkán.
Az én torkomon joeséllyel már csak egy-egy korty fog ezekből lecsúszni, akkor is csak minősítés céljából. Ha többet fogyasztanék, az minden bizonnyal rövid úton lökné ki magából a szervezetem, pláne mikor kicsit több gumiarábikum csúszik a mischungba...